Nos, ahogy az előző bejegyzésben írtam, már csak az utolsó simítások voltak hátra az állat-csapattal kapcsolatban, hogy testet öltsenek.
Varrtam ismét kulcstartókat, de csak azért, mert ezek az anyagdarabok leestek a párna varrása során, és nem volt szívem kidobni őket. A kismacis kulcstartót pedig Húgom ötletére csináltam (persze közben morogtam ezerrel, hogy minek hallgatok én mindig másra, mert hát ennek a kb. 10 cm-es macinak a füle nem volt 1 cm - szóval kínszenvedéses történet volt, de azért nem bántam meg). Íme:
Varrtam ismét kulcstartókat, de csak azért, mert ezek az anyagdarabok leestek a párna varrása során, és nem volt szívem kidobni őket. A kismacis kulcstartót pedig Húgom ötletére csináltam (persze közben morogtam ezerrel, hogy minek hallgatok én mindig másra, mert hát ennek a kb. 10 cm-es macinak a füle nem volt 1 cm - szóval kínszenvedéses történet volt, de azért nem bántam meg). Íme:
Jöttek a "Mr. Bean macik". Hát, ennek története van.
Amikor karácsonyra varrtam ilyen macikat nagy szeretettel, lelkesedéssel unokatesóim gyerekeinek, Benedeknek talán tetszett, Máté még udvariasan elvette tőlem az ajándékot, Sára viszont ránézett, és közölte: "Nem kejj." Ez volt aztán a kritika, amit Sára apukája megfejelt: "Nem is csoda, hogy nem kell a gyereknek, olyan, mint Mr. Bean."
Jobban megnézve ezeket a medvéket, tényleg van némi hasonlóság: éppen olyan esetlenek, mókásak, de éppen ezért szeretnivalóak.
És következnek az én személyes kedvenceim. Az első képeken látható medveurat én "filigrán macinak" neveztem el, mire tegnap este a Húgom meglátva aszonta', hogy szegény mackó anorexiás, és igen sürgősen öltöztessem fel, mert megijed, aki ránéz. Ez ám a "Critical Mess". De én nem adom fel!
És a cicus. Hát, amikor megláttam a legújabb könyvemben ezt a cila-milát, tudtam, hogy ilyet varrnom kell. Mivel az én Marci macskám is szürke, egyértelmű volt, hogy a varrott dög is ilyen színű lesz. Hozzá ruhának pedig ki kellett próbálni a legújabb anyagomat, ami olyan, mint az egyik scrapbook papír, csak nem jut eszembe, melyik. :) Na, mindegy. Ilyen lett a cic-mic. Imádom!
Kritikus közönségem ezzel már jobban meg volt elégedve, úgyhogy szerintem lesz folytatás...
Köszi, hogy benéztél. Remélem, érdemesnek találtad!
ui.: Sipikének köszönöm a jó ötletet a Picasa-s szerkesztéssel kapcsolatban. Még nem az igazi, de próbálkozom. Meg hát bénán fényképezek. :(
Nekem tetszenek ezek a macik! Olyan idétlenül aranyos. :o) És a cica a rucijában! Nagyon jó! Milyen könyvben volt?
VálaszTörlésnagyon ügyes vagy... jól áll neked ez a sok állat és a varrás is... a kockás mackó a kedvencem...
VálaszTörlésKöszi Lányok! Jaj, Andi, megmentettél. Nekem is tetszik a satnya maci, de a környezetemben senki másnak nem.:(
VálaszTörlésHoney, a könyv a Kreatív ötlettár, barátságos otthon című (Tilda). Már rég kinéztem, de nem lehetett kapni, és most újra kiadták. :)
Nekem is nagyon tetszenek! Én pont az ilyen esetlen kis játékokat szeretem, mert életszerűek! :) Az egyen-plüss-figurákat már szörnyen unom! Azt nem értem, hogy a gyerekeknek miért nem tetszett, hiszen az Én lányaim imádják még a tákolt állatokat is. Apósom szokott nekik dugóból, kupakból és egy kis drótból kutyát meg kígyót készíteni. Szerintem szörnyen néznek ki, de nekik a kedvenc játékaik közé tartoznak.
VálaszTörlésÉn még sok-sok ilyen varrott állatkát szeretnék látni Tőled!!!
Hú de jók, nekem a Mr.Bean-es dögök tetszenek a legjobban- még el se olvastam a pósztod és már mosolyogtam, hogy milyen jó Mr.Bean-es macik. A ruci Basic Grey: Blush ugye? Ebből készítettük a táborban a textilalbumot.
VálaszTörlésÖrülök, hogy bejött a Picasás tipp!
Nekem a cila a kedvencem, annyira édes!
VálaszTörlésGyönyörűségeket csinálsz!
Nekem az szürek maci a kedvencem. Olyan igazi ölelni való! Abba ne hagyd a varrogatást, mert nagyon megy Neked!! Mindegyik egy tünemény! :)
VálaszTörlés