Írtam már korábban, hogy esküvőre készülünk. Nos, tegnap volt a nagy nap.
Az esküvői kiegészítők elkészítése az én feladatom volt. Közös gondolkozás, technikai kivitelezési nehézségek, időhiány és még több időhiány után végül - az utolsó pillanatban - minden elkészült, bízom benne, úgy, ahogy azt a Menyasszony és a Vőlegény elképzelte.
A meghívókat már mutattam, aki lemaradt róla, itt tudja megnézni...
A meghívó után tulajdonképpen a stílus adott volt, és megpróbáltuk végigvinni ugyanazt a mintát, stílust, színeket, szalagokat. Bevallom, ez az én mániám volt...
A menükártyát összekombináltuk az ültetőkártyákkal, és a meghívón már feltűnt csipkepapír és silhouette itt is visszaköszönt. Csak a masnit hagytuk le, de az már túlzás lett volna.
A vendégkönyv szinté hasonló stílusban készült...
A gyűrűpárnában szabad kezet kaptam. :) Szárnyalt is fantázia, bár igyekeztem visszafogni, mert tudom, hogy még a Menyasszony sem szereti a habos-babos, rózsaszín dolgokat, de valahogy a sima ekrü önmagában nem mutatott, így fáradt rózsaszínnel bolondítottam meg. Nem tudtam megállni, és muszáj volt beszereznem csodás gyöngyös-strasszos díszítőket, amiket "arányáron" mérnek, viszonyt annyira szépséges, hogy nem maradhatott le. Ilyen lett:
Következett a nászajándék-doboz. :) Én csak így hívom, mert az angol nevét nagyon nehéz frappánsan magyarítani... mindenesetre ez a wedding card box. Az ifjú pár a nászajándékot gyűjtötte benne. Egyedül itt nem vittük tovább az ekrü-csipke vonalat, itt valami markáns, határozott dolgot szerettünk volna.
Utoljára hagytam a köszönőajándékokat. Minden szempontból utoljára... ez volt a legnagyobbnak tűnő feladat, és nem csak úgy tűnt. Az utolsó utáni pillanatban, csütörtökön este készült el a 80. darab, három heti kemény munka és éjszakázás árán. Azért azt hiszem, megérte. Levendulával töltöttük, csodás illatot árasztott...
