Karácsony közeledtével...

Idén is lesz Karácsony - bármilyen hihetetlen ... :D

Az évek alatt már rájöttem, én a készülődést imádom... a várakozást. Aztán mire elérkezik a pillanat, vele együtt a varázslat is elmúlik... Én így készülődöm... 

Először a gyönyörűséges papírjaimat vettem elő. Ajándékkísérők, képeslapok, csokiátadók készültek. 

Az ajándékkísérőket imádom. Apró, megkomponált kis "festmények", szeretem a mini hozzávalókat mérni, kivágni, ragasztani. De legjobban azt szeretem, amikor összeáll a "mű", és épp úgy fest, ahogy én elképzeltem. (Mert ez bizony nem minden esetben van így...)

A képeslapok közül egyelőre három készült el, azonos stílusban. Kedvenc karácsonyi verseimből került rájuk egy-egy rövid részlet.

És végül a csokiátadók. Igen... elkészültek a karácsonyi változatok. Arra gondoltam, mikulásra még szoktunk ajándékozni, általában csokit. Miért ne lehetne a mikuláscsizma és textilzsák helyett a képeslapba zárt csokis dobozba rejteni az ajándékot? Hát íme:

És még nincs vége... Hamarosan hozom a textilből készült apróságokat. :)

Jegyzetelő

Imádok jegyzetfüzeteket készíteni. Még jobban tetszene a dolog, ha magam tudnám az alapot is elkészíteni, de mert könyvkötést nem tanultam, és azon kívül még nincs ötletem a kivitelezésre, egyelőre marad a készen vehet alap. Milyen jó lenne, ha ilyen natúr alappal határidőnaplót is lehetne kapni. Hmmm...

Nos, mutatom az elkészült, két új jegyzetfüzetet. Az egyik romantikus-esküvős, a másik inkább csajos, őszi hangulatú (legalábbis a színei miatt). :) Íme:

Annyi megvalósításra váró ötletem van notesz-ügyben, hogy a világon (de legalábbis a hobby boltokban) nincs annyi jegyzetfüzet, amit ne tudnék felhasználni. :D

Itt járt az ősz megint....

Körülbelül szeptember elején megfogant egy gondolat az idei őszi dekorációt illetően. :) Hosszú ideje szemeztem a hobby boltokban kapható, gyönyörűen elvágott farönkökkel (ha igaz, így hívják). Olyannyira, hogy tavaly a karácsonyi dekorációt is olyan alapra képzeltem, szürke, kövér kis madárkával, havas fenyőágakkal, bogyókkal, csillagokkal.... Hmmm, szóval a képzeletemben tök jól nézett ki. Végül kifutottam az időből - ahogy lenni szokott, - és nem készült el. De talán majd idén...

Az őszi díszt szintén jó előre megkomponáltam... fejben. Megvettem az alapanyagokat, és akkor szembesültem vele, hogy az én nagy ötletem azért mégsem olyan egyedi. Talán csak egy valamiben más, mint más... én gyertyával vagy mécsessel képzeltem az egészet. És tényleg... miért ne lehetne ősszel is gyertyát gyújtani otthon? Miért ne készülhetne szeptemberben is "koszorú" az ősz csodálatos színeivel illatával? Nos hát, készült. Az őszi erdő színeit, formáit gyűjtöttem össze ebben az újragondolt asztaldíszben. A fatörzs alapot először mohával "párnáztam", megágyazva az apró kis termésdíszeknek, tököknek, bogyóknak, gombáknak, faleveleknek... És hát, a kis mécsestartóban ott ül a teamécses, aminek a fénye biztosan színpompás ősz csinál a lakásban is majd. Remélem, mindenkinek meghoztam az őszi hangulatot. :) Én azt hiszem, egyre jobban szeretem ezt az évszakot...

Minden napra egy képeslap ... 16.

Még mindig van mit mutatni... 

Készítettem korábban egy "kedvencek kedvence" noteszt. A sütis tányéros képet egy kis csíkossal és pöttyössel kombináltam, és a színek annyira egybeértek, hogy tényleg fájó szívvel váltam meg tőle... merthogy szinte rögtön el is kelt. Ezt a hangulatot, gondoltam, miért is ne lehetne csokiátadón visszahozni. Így készült a következő darab. :)

Minden napra egy képeslap... 15.

A következő csokiátadóra talán azt mondjátok, semmi extra, de én imádom ezeket a kör alakú csokis képeket. Egy egész kollekciót lehet belőlük vásárolni az etsy-n itt. Szóval, először stílszerűen a csokiátadókon teszteltem őket, de várakoznak a ragasztásra a kis facsipeszek bottle cappel, üveglencsével... Szerintem jópofa lesz. :)

A lapot viszont már most tudom mutatni:

Minden napra egy képeslap... 14.

Ennek a lapnak is története van...

Egyszer csak felfedeztem a neten a Julie Nutting Doll Stamp kollekciókat, egyszerűen tudtam, hogy ilyen nekem kell. És mint úgy általában, amikor az ötlet megfogan, abban a pillanatban kell. Azonnal. :)

Gyorsan körbenéztem a webáruházakban, de nem volt az a minta, amit szerettem volna, és különben sem bírtam volna kivárni, amíg megérkezik. Így támadt egy ötletem... Letöltöttem a netről a bélyegző képét (nem is rossz minőségben), és egyszerűen kinyomtattam a papírokra, nem pecsételtem. Kiválasztottam a csajszi "testszínét", az lett az alap, majd megkomponáltam a ruháját, és kinyomtattam a mintás papírokra a képet. Utána kivagdostam a darabkákat, és mint a régi, öltöztetős papír-babáknál, egymásra pakoltam a rétegeket.

Ilyen lett a lap. Buli... :D

Minden napra egy képeslap... 13.

Valaha, réges-régen készítettem egy gitár alakú lapot, akkor az Unokatesóm 20. szülinapjára. A gitár mellett izgatott a hegedű is. Nagy dilemma volt, hogy összehajtogatós verzióban a hegedű melyik pontja lesz az, ami "érintkezik", tehát ahol össze lehet hajtani. Végül az oldala mellett döntöttem, mert a teteje nem igazán volt erre alkalmas. :) Így is azért óvatosan kell vele bánni... Azután a hegedű húrjaival küzdöttem. Most nem volt szép vékony csíkozású, színben illő papírom, így sima cérnából, egyesével ragasztgatva a szálakat készültek el a hegedű húrjai. 

Így mutat: